A Főegyházmegye koncepciója az állandó diakonátusról

Főegyházmegyénkben 1990-ben szentelték az első állandó diakónusokat.

KunszaboBenedek2012

Ki az állandó diakónus?
– felszentelt férfi (a papi rend első fokozatában)
– nőtlen vagy házas életformában él
– szolgálatra rendelt személy („a szolgáló Egyház élő jelei”): az ige, az oltár és a szeretet szolgálatában
– „a peremen állók képviselője” (VI. Pál), az oltár mellett állva őket képviseli az Egyház szívében, ide hozza be és szólaltatja meg szükségeiket az egyetemes könyörgésekben és innen viszi a közösség támogatását a rászorulóknak
– felismeri a helyi közösség gondjait, ínséget szenvedőit és elősegíti a közösség válaszát.

Ki lehet diakónus?
34 év fölötti, megállapodott nős férfi , aki harmonikus családban, szentségi házasságban él, felesége a diakónussá válásban és szolgálatban támogatja. Vagy cölebsz életformát választó férfi, aki vállalja, hogy a szentelés után sem házasodik meg.
Önálló megélhetése van.
Felsőfokú hitéleti (legalább BA) végzettséggel rendelkezik, vagy annak megszerzése folyamatban van.
A plébánia közösségében elfogadott, tevékeny személy; plébánosával és közösségével jó kapcsolatban áll. Önálló munkavégzésre alkalmas. Közösség teremtő-megtartó készséggel rendelkezik. Egyházias gondolkodású.

Mit csinál a diakónus?

  • hirdeti az evangéliumot, áldoztat, keresztel, esket, temet
  • látogatja a betegeket, időseket, vigasztalja, támogatja, áldoztatja őket
  • lelki segítséget ad a rászorulóknak (pl. lelki beszélgetés)
  • gondozza a szegényeket (pl. karitász)
  • látogatja a rabokat (börtönlelkészi szolgálat)
  • szolgálja a szenvedőket
  • felismeri a közösség szükségleteit, segít a megoldások meglátásában, végrehajtásában
  • a különféle korosztályokat a hitre tanítja
  • a plébános munkatársaként építi, gondozza, fenntartja az egyházi közösséget, vezeti a hívek imádságát.